Egy dolgot sose adj fel:
a szerelmet!
Sokaktól hallottam már a kiábrándultságot, hogy a szerelem úgysem tart örökké, a szerelem egy mese, a szerelmet nem neki találták ki, sose működött az életében. Vagy hogy, amikor szerelmes volt, akkor mindig csak nagy pofáraesés lett a vége, őrült fájdalom, kisemmizettség. Így hát a konkluzió: szerelmesnek lenni nem éri meg.
Mert a szerelem egy olyan belső erő, ami stabillá tesz, egy olyan energia, ami megtart, ami emlékeztet arra, hogy a Földön lenni azért érdemes, hogy örömöt éljünk át, nem pedig azért, hogy túléljük a helyzetünket, a szenvedésünket. Természetesen ettől még vannak túlélési fázisok is, így nem a hurráoptimizmusra buzdítalak, hogy becsüld le a nehézségeket, told félre a fájdalmat, rá se nézz a szomorúságra, ehelyett kizárólag örülj és nevess. Arra inspirállak, hogy tudd: véget fog érni.
A minap a természethet való viszonyunkról készítettek velem egy interjút, és nagyon megörültem, mert rég gondolkodtam el ezen a témán. Pedig honnan máshonnan láthatnánk a leginkább az élet ciklikusságát, mint onnan? És nem adjuk fel az életet, ha beesteledik, ha lehull a hó, ha elered az eső, ha jönnek a felhők. Egyszerűen csak más dolgokat csinálunk, más forrásokból tápláljuk a testünket, lelkünket. És miközben látjuk a havat, akár meg is hempergünk benne, közben azért tudjuk, hogy lesz még tavasz, nyár és napsütés is.
Valahogy így van ez az érzelmekkel, az életünkkel is: ciklikus. Van, amikor tényleg derült égből villámcsapásként derül ki, hogy átvertek. Hogy kihasználtak, hogy hitegettek és hazudtak nekünk. Van, hogy vannak előjelek, de leglábbis valahol legbelül a zsigereinkben érezzük, hogy nem biztos, hogy minden kerek. És ez borzasztóan fáj, olyan, mintha egy gyorsvonat menne keresztül rajtunk hirtelen, miközben magunkat sem értjük: mi a fenéért voltam ilyen vak, és hagytam ezt az egészet megtörténni?
Hogy mi a teendő? Legyél bátran dühös, szomorú, feldúlt. De vésd az eszedbe, hogy ami történt, az nem a szerelem sajátja. Az nem ennek az érzésnek a velejárója! És tudd, hogy megérdemled azt a szerelmet, ami körbeölel, megtart, táplál!
Nem egy rózsaszín ködbe borított párkapcsolatra gondolok. Mert ahol párkapcsolat van, ott gond is előjön, szerencsés esetben időközönként, és nem állandó jelleggel. De a szerelem lehet az az erő, ami a nehézségben is segít, hogy egymás kezét megfogjuk, és végigmenjünk az úton, őszinteségben, felelősségvállalással, tiszta szívvel, arra törekedve, hogy egymást támogassuk, felemeljük.
Nem a tökéletes herceg vagy hercegnő fogja elhozni a boldogságunkat, hanem mi magunk teremthetjük meg azáltal, hogy eldöntjük, mit választunk: ezért mondom, hogy egy dolgot sose adj fel: a szerelmet!
