Jelen lenni az együttlétben

jún 24, 2018 | intimitás, párkapcsolat

A hagyományos szexuális együttlét csupán fizikai síkon történik. Két test kapcsolódása, amik a kielégülést keresik. Mindeközben viszont a két ember oly távol lehet egymástól, hogy kapcsolatról talán nem is beszélhetünk. 

Ahogy arra már korábban is utaltam, az esetek nagy részében nem vagyunk jelen a szeretkezéseinkben. Ennek rengeteg oka lehet, de az alapdinamika a következő.

Megjelenik a szexuális vágy, izgalom, ami arra késztet, hogy a lehető leghamarabb tárgyat találjunk számára. Egy olyan helyzetet, partnert, ahol felszínre kerülhet, megvalósulhat, kielégülhet. Ehhez hozzákapcsolódnak a különböző fantáziák, vágyott képek, esetleg filmben látott aktusok, szereplők, helyzetek. Mindez azt is jelenti, hogy folyamatosan legalább egy lépéssel előrébb járunk a gondolatainkban, mint a valóságban. Azzal spanoljuk magunkat, ami a fejünkben játszódik le, ahelyett, hogy azt figyelnénk, ami éppen a saját illetve a partnerünk testében történik. Elveszik a jelen frissesége, a szex mentális utazás lesz csupán, mert a fantáziánk, a kielégülésünk irányába toljuk az akaratunk által a helyzetet annak érdekében, hogy célt érjünk, ahelyett, hogy megengednénk a bármi lehetőségét. 

Ennek a működésnek a legfőbb oka a kondícionáltság. Egyszerűen ezt szoktuk meg, ezt tanultuk a rendelkezésre álló forrásainkból. Nemigen van eszközünk, ötletünk, hogyan is lehet másképp csinálni, sőt azzal sem vagyunk tisztában, hogy akkor pontosan milyen is lenne a szex. 

Automata üzemmódban vagyunk, a már régen kialakult forgatókönyvek alapján működünk. Olyan ez, mint amikor egy megszokott útvonalon autózunk, s mivel már jól ismerjük, ezért annyira elgondolkodunk más dolgokon, hogy egy pillanatban arra eszmélünk: akár kilométerek óta fogalmunk sincs, hogy mi történt körülöttünk, hogyan értünk a célállomásra. Talán itt az ideje, hogy ehelyett lassítsunk, körbenézzünk, felfedezzünk új helyeket, és ahogy egy gyermek fedezi fel a környezetét, olyan kíváncsisággal vágjunk bele mi is az utazásba.

Próbálj ki egy gyakorlatot!

 

Az eredeti feladat mazsolával történik, de nyugodtan használj mást. Egy kis darab gyümölcsöt, esetleg egy szem cukrot, egy kocka csokit vagy ami éppen az eszedbe jut. Keress olyan helyet, ahol nem zavar meg senki és semmi, és szánj nagyjából 10 percet a gyakorlatra. Én most csokival fogom leírni a teendőket. Próbálj egy részt sem átugrani, elsietni! Ha közben eszedbe jutna bármi, egyszerűen ne foglalkozz vele, hanem figyelj újra a csokoládéra anélkül, hogy bántanád magad, hogy megint elkalandoztál. Könnyen lehet, hogy megkérdezed magadtól a folyamat valamely pontján, hogy “Ennek mi értelme?”, “Mekkora hülyeséget csinálok éppen.” Ez teljesen normális, de tudd: ezek csak gondolatok, el fognak tűnni, te csak maradj a gyakorlatnál!

Először is helyezd a tenyeredbe a csokit, majd a teljes figyelmed legyen rajta. Miközben a tenyeredben tartod, figyeld meg ahogy a bőrödhöz ér. Figyeld meg a súlyát, illetve, hogy érzed-e a formáját. Vizsgáld meg úgy, mintha még soha nem láttál volna ilyet. Nézd meg a színét! Fényesebb vagy tompább a külseje? Kezdd el forgatni, hogy megnézd minden oldalát, megnézd különböző fényviszonyok között. Milyen a tapintása? Vannak-e rajta egyenetlenségek? Elkezdett-e esetleg olvadni? Ha a külsejét alaposan végigtanulmányoztad, akkor lassan emeld az orrodhoz és szagold meg többször is. Milyennek érzed? Mit érzel a testedben, ahogy érzed ezt az illatot? Összefut a nyál a szádban? Már szívesen megkóstolnád? Még ne tedd! Csak fedezz fel benne újabb és újabb illatokat, aromákat.

Amikor már szinte csak az illat létezik, kezdd el a szádhoz emelni és óvatosan, finoman érintsd a ajkadhoz. Milyen érzés, ahogy a száddal fedezed fel a formáját, a felszínét? Milyen a hőmérséklete a szádhoz képest? Milyen a struktúrája? Tapogasd le ajkaid középső és szélső részeivel egyaránt! Majd jöhet a nyelved. Először csak éppen érintsd hozzá a csokihoz. Érzed-e az ízét? Milyen a nyelveddel feltérképzeni a csokoládé tulajdonságait? A felszínének simaságát vagy érdességét, a formáját, a méretét. Kicsit érintsd hozzá a fogaidhoz. Milyen, ha enyhén ráharapsz, de csak óvatosan, annyira, hogy nem harapsz le belőle? Éppen csak erősebben érinted a fogaddal majd elengeded. Ezután vedd a szádba, de csak tartsd ott. Milyen, ahogy a csoki átveszi a szád hőmérsékletét? Ahogy olvad, ahogy egyre több nyálad termelődik, ahogy a szájpadlásodhoz nyomod, ahogy forgatod a nyelved körülötte? Próbáld ki, hogy a szájüreged minden szegletébe eljusson, és figyeld meg, milyen érzés. Lehet, hogy csikiz ahogy elsiklik a nyelved alatt. Lehet, hogy egyre jobban kívánod ahogy szétoszlik az íze a szádban, ezért szívesen gyorsítanál. De most maradj a lassú tempónál, és kezdd szétrágni. Figyeld, hogyan mozdul az állkapcsod, ahogy ragad a fogadon a csokoládé, ahogy elterül az egész szádban, és már lenyelnéd. Mielőtt megteszed, figyeld, ahogy jön ez az inger. Mi történik a torkodban, a nyelőcsövedben, a gyomrodban? Figyeld meg az útját! És mik az utóhatások? Milyen íz, milyen érzés van a szádban, a testedben? Fogalmazd meg pár mondatban!

Feltételezem, ha végigcsináltad a gyakorlatot, akkor megtapasztaltad, mennyivel elevenebb, gazdagabb élmény volt, mint amikor például a hírfolyamod pörgetése közben, odafigyelés nélkül tolod magadba az édességet.

És bízom benne, hogy a gyakorlat érzékeltetni tudta azt is, mennyire más lehet a szex, ha így közelítünk saját magunk és a partnerünk felé is. Ha egyszerűen elkezdünk mindent újra felfedezni. Ha lassan közelítünk egymáshoz, ha időt és teret engedünk annak, hogy megfigyeljük, különböző ingerekre hogyan reagál valójában a testünk. Hol és mennyi finom, jó, ellazító és hol sok, gyors vagy ijesztő. Hol érzékeny és hol érzéketlen. Milyen, amikor az izgalom ott van a testünkben, de nem csinálunk vele semmit csak figyeljük, hol érezzük, merre megy, mit okoz, hogy változtatja meg a légzést, a szívverést, a verejtékezést. Ha végignézzük a saját testünk minden porcikáját és ha megkérjük a partnerünket, hogy ő is nézzen meg minket. Lassan, úgy, ahogy vagyunk, semmit ki nem hagyva. Ez milyen érzés nekünk? Izgató? Kellemetlen? Sebezhető? Mit merünk megmutatni és megnézni, és mi az, amit nem akarunk látni, láttatni? 

Milyen, ha nincs cél, amikor nem kell eljutni sehova? Amikor egymás megnézése elég. Amikor az érintésekig jutunk el. Amikor meztelenek vagyunk, felfedezzük egymást, de nincs behatolás. Amikor talán megtörténik a behatolás, de nincs mozgás. Amikor van mozgás, de lassú. Amikor felszabadulnak a szenvedélyes, mindent elsöprő energiák, de nem széthúz az egyéni vágyak kergetése, hanem a figyelem által képesek vagyunk együtt mélyülni, transzba kerülni, céltalanná válni. Milyen, ha megtörténhet bármi? 

0
    0
    A te kosarad
    A kosarad üres :(Vissza a Shop-ba