Testbeszéd

nov 19, 2020 | önismeret, pszichológia

Tudtad, hogy kutatási adatok szerint a testbeszédünk a kommunikáció 60-65%-t teszi ki?

Ez azt jelenti, hogy ha kizárólag a testet figyeljük, sokkal többet tudhatunk meg valakiről, mintha csak a szavait hallanánk. Nézzük röviden, hogy hogyan is működik mindez, és miből, mire lehet következtetni?

Kezdeném azzal, hogy nem hiszek a didaktikus megfejtésekben, és mindenkit óva intek ettől. Mit jelent ez? Azt, hogy nincs egy testbeszéd szótár, amit, ha felcsapok, akkor ki tudom keresni, hogy mit jelent a keresztbe tett láb vagy az ölbe tett kéz vagy bármi egyéb jelensége. Egy-egy mozdulatnak többféle jelentése is lehet attól függően, hogy milyen kontextusban történik. És az adott testhelyzet pedig nem vagy nem feltétlen írja le magát a személyt, csupán a személy reakcióját, attitűdjét az adott helyzetben, az adott témában.

Mondok példát, hogy érthetőbb legyen:

Maradjunk az ölbe tett karoknál. Ennek a jelentése, ha általánosítunk, hogy az illető elutasító, zárkózott. És lehet, hogy tényleg ez történik, lehet, hogy az illető támadást él át, elzárkózik, távolságot tart, védekezik. Azonban, ha csak annyit jelentek ki, hogy elutasító és zárkózott, azzal negatív képet festek a személyről. Miközben az is lehet, hogy azért fonja össze a karjait, mert fáradt, mert érzelmileg kimerült. Ebben az esetben is igaz, hogy távolságot tart, de mégis egészen más érzésünk lesz vele kapcsolatban.

A kontextus jelentősége pedig abban áll, hogy (és maradjunk a fenti példánál) egészen más, ha valaki az éppen kedves, közeledni vágyó partnerére reagál ezzel a testhelyzettel vagy ha valaki az éppen támadóan beszélő kollégájára adja ezt a reakciót.

 

Utóbbi esetben ugyanis nem vet fel kérdéseket, sőt, teljesen adekvát a személy viselkedése, hiszen a másik éppen támad, persze, hogy ő erre elkezd védekezni, ahelyett, hogy mosolyogva kitárná a karjait. De ez nem jelenti, hogy ő egy zárkózott ember. Ez azt jelenti, hogy támadásra védekezéssel reagál.

Ennél is egyszerűbb példa, hogy egy mosoly is jelenthet boldogságot, megerősítést, cinizmust és még sok minden mást is.

Fontos, hogy a jelek összesége árulkodó, nem pedig egy mozzanat. Nagyon nem mindegy, hogy az összefont karokhoz milyen arckifejezés, milyen testtartás, esetleg milyen szavak tartoznak. Konstellációk vannak, aminek elemei a test egészének reakciói (testtartás, arckifejezés, légzés stb.), a kontextus, illetve a szavak.

Ezért is fullad sokszor kudarcba az a próbálkozás, amikor valaki olyan dolgot szeretne betanulni egy adott helyzetre testbeszéd szintjén, ami nem valós. Például egy állásinterjún önbizalmat akar sugározni. Természetesen vannak alapok, amiket lehet tanulni, gyakorolni, de azért nagy annak az esélye, hogy egy óvatlan pillanatban vagy egy másik mozdulattal eláruljuk magunkat. Valamint vannak nem befolyásolható dolgok, ilyen például a pupilla reakciója.

Gyakorlott szemnek a hamisság hamar kiszűrhető.

Hogyan szűrhető ki?

Elsősorban a saját testi érzetek által. Néha egészen konkretizálható, hogy adott következtetést melyik mozzanatból vontuk le, de ahogy kezdtem is: ez a kommunikációnak egy teljesen más szintje. A testben érezhető, érzékelhető, hogy a másik viselkedése, mozdulata mennyire kongruens azzal, amit mond.

Például gyakran tapasztalom a munkám során, hogy valaki valamit szavak szintjén pozitívan, viccesen, lazán mesél el, miközben a teste és/vagy az arca undorról, megvetésről, fájdalomról vagy szomorúságról árulkodik.

Fontos, hogy erről az illetőnek általában nincs tudomása, azaz ő maga sem ismeri fel, hogy valójában mi munkál az érzelmi világában.

Fontos megemlíteni, hogy vannak erős kulturális különbségek ezen a területen.

Bár vannak univerzális reakciók is, főleg az alapérzelmek kifejeződése ilyen (öröm, harag, szomorúság, undor, meglepődés, félelem), de bizonyos reakciók, gesztusok teljesen mást jelentenek a világ különböző pontjain.

Például a hüvelykujj és a mutatóujj által formázott o betű Európában az oké jelentést hordozza, míg egyes helyeken nem o betűt, hanem zérót jelképez, az üzenete ennek megfelelően, hogy egy nulla vagy.

Érdemes tehát óvatosan bánni az értelmezésekkel, és sokkal inkább a saját testi érzeteinkre helyezni a hangsúlyt, hogy nekünk mi az érzésünk, mit veszünk észre, hogyan érezzük magunkat valaki társaságában.

A legjobb út, ha magunkat kezdjük érzékenyíteni, a magunk testbeszédét kezdjük felfedezni, és megérteni, hisz ez tud a legtöbbet segíteni magunk, mások és a világ megértésében.