Ezeket a mondatokat mostantól kerüld el!

nov 23, 2020 | pszichológia

Nem titok, hogy a legközelebbi barátaim nagy része is pszichológus vagy legalábbis foglalkozik önmaga megismerésével. Ebből adódóan, amikor olyan mondatokat hallok mások beszélgetésében vagy kapok én magam, amik híján vannak az empátiának, az különösen megüti a fülemet. Ezekből emelek most ki hármat, amiket mondhatni, napi szinten elkapok egy-egy beszélgetésben.

1. Hú, de nem lennék a helyedben!

Bár ez nem éppen egy kedves mondat, azonban nem sorolom a legrosszabbak közé. Azért nem, mert attól függően, hogy milyen mondatok előtt és után hangzik el, változtatható az éle. Ez a mondat nyilvánvalóan egy olyan történet megosztása után következhet, ami érzelmileg nehéz, felkavaró. Ha csupán ez a reakció hangzik el, az szörnyű. Ugyanis, ha ezt mondom, azzal azt üzenem, hogy te ott vagy egy olyan borzalmas szituációban, én meg szerencsére itt, a problémamentes övezetben, és veled ellentétben én jól érzem magam. És persze eszem ágában sincs oda menni, ahol te vagy.

Viszont ez a mondat elhangozhat úgy is, amiben megjelenik az odafordulás. Szóval, ha azon kapod magad, hogy épp kicsúszott a szádon, akkor csak folytasd valahogy így:

Hú, de nem lennék a helyedben, mert tudom, hogy az ilyen helyzet nagyon vacak. Miben tudok most neked segíteni?

2. Hát hallod, ez valamiért nagyon nem akar neked összejönni.

Ez a reakció számomra bicskanyitogató. Nem csak, hogy semmi megértés, vigasztalás, simogatás nincs benne, de még valamiféle determináltság is áthatja. Az az üzenete, hogy ebből talán nincs is kiút, nem tud, nem akar, nem is fog megvalósulni, megváltozni az adott helyzet. Miután feltehetően itt is rosszul érzem magam attól, ami éppen történik, egy ilyen „baráti” reakciótól biztos, hogy még inkább magam alá kerülök. Ha ilyet mondasz egy hozzád közel állónak, akkor ne lepődj meg, ha nagyon dühös lesz rád, és nem fog a továbbiakban úgy megnyílni neked, mint előtte.

Mit mondhatsz helyette?
Nagyon sajnálom, hogy még mindig ez a helyzet/ hogy ismét így alakult/ hogy újra ezt éled át.

3. Szerintem ezt engedd el!

A második mondat sokszor ennek az előfutára. A kettőt egymás után elsütni igazán övön aluli, úgyhogy bízom benne, hogy minél kevesebben kaptak ilyen kombóban választ bárkitől is. Szerintem erre az automatikus és zsigeri reakció a következő tud lenni:

Hogyan?
Teljesen jogos, úgyhogy, ha dühösen ekképpen reagáltad le valaha is a fenti mondatot, akkor szuper, mert ez azt jelenti, hogy minden rendben van veled!

Itt azt üzenem, hogy én tudom a megoldást. Egyszerűen ne foglalkozz azzal többet, ami számodra rendkívül fontos. Azt a burkolt üzenetet is tartalmazhatja egyébként a megjegyzés, hogy a továbbiakban engem hagyjál békén ezzel a témával. Ráadásul a teljesen jogos „mégis hogyan” kérdésre általában már nem tudnak válaszolni a jó tanácsot osztogatók. Maximum annyival tudják még cifrázni, hogy ne foglalkozz vele tovább.

Csakhogy az elengedés az nem egy esemény, hanem egy folyamat. Hol hosszabb, hol rövidebb. Tudom követni azt, ami zajlik bennem, azaz a fejemmel megérthetem, hogy mi történik a testemben, és igen jól teszem, ha így figyelek, ennek mentén cselekszem. Fordítva már problémás. Szerintem ez utóbbi a mi igazi betegségünk.

0
    0
    A te kosarad
    A kosarad üres :(Vissza a Shop-ba