Pár hónappal ezelőtt az Instagram oldalamon osztottam meg egy posztot a napi rutinnal kapcsolatban. Most úgy döntöttem, itt is elkezdem kibontani a témát, mert a saját bőrömön tapasztalom, hogy mekkora hatása van.
Valójában sokkal nagyobb, mint azt eredetileg gondolni mertem volna.
Nálam a rutin kialakítása azzal kezdődött, hogy voltak dolgok, amik nagyon zavartak. Észrevettem például, hogy ha reggel az az első mozdulatom, hogy megnyitom a közösségi média felületeit, akkor sokszor frusztrált leszek, úgy érzem, el vagyok késve, esetleg le vagyok valamiről maradva. Néha azon kaptam magam, hogy ha ébredéskor gyors zenét hallgatok, akkor látszólag segít a napom elindításában, valójában viszont fáraszt, mert intenzívebb ritmust diktálok magamnak általa, mint ahol a szervezetem valójában tart. Szó szerint pörgetni kezdtek dolgok, amitől egyre több teendő, lehetőség jutott az eszembe, amik rövid időn belül elárasztottak, és ahelyett, hogy inspirálóan hatottak volna rám, inkább megterhelő volt. Időnyomást éreztem, elkezdtek halmozódni a dolgok, összecsapni a hullámok, és a kapkodás, szétszórtság, stressz tengerén hánykolódva találtam magamat. Ismerős az érzés?
Hamar rádöbbentem, hogy változtatni akarok. Tudtam, hogy benne maradhatok ebben a mókuskerékben, de éreztem, hogy valójában a hatékonyságomat mindez nemhogy nem növeli, de vészesen fogy az energiám, nem tudok olyan fókuszált lenni, mint szeretnék.
Elkezdtem hát figyelni a testemet, hogy mi lenne számára a jó ritmus, illetve elkezdtem utánanézni, hogy mások, hogyan csinálják, mit tanácsolnak, nekik mi vált be.
Ami világos volt, hogy első lépésként ki kell alakítanom egy napi rutint.
Olyan dolgokat, tevékenységeket elhelyezni a napomba, amik amolyan sarokkőként szolgálnak, ezzel segítve a tájékozódást, és valamilyen módon biztonságérzetet adva. Az is világos volt, hogy irreális elvárás magammal szemben, hogy egyik napról a másikra egy feszes menetrend szerint éljek. Tudtam, hogy meg szeretném keresni, hol van az a határ, ahol még a flexibilitás jelemzi a napomat, de mégis keretezett és rendszerezett. Ahol az energiaadás és önmagam töltése egyensúlyban marad vagy legalábbis nincsenek nagy kibillenések.
Első körben ezeknek a pontoknak az elhelyezése egészen egyértelmű volt a számomra – reggeli rutin, esti rutin és az étkezések.
Tudtam, hogy az, hogy hogyan indítom a napomat, nagy hatással lesz a munkámra, az egész napos közérzetemre. Az pedig, hogy milyen gondolatokkal, milyen állapotban fekszem, hatással lesz az alvásomra, ami viszont befolyásolja majd a napomat.
És amit mindig is tudtam magamról – éhesen nagyon feszült vagyok.
Így én azt javaslom mindenkinek, hogy kezdje a változást ezeken a pontokon, elsősorban a reggelnél.
Amik nekem beváltak:
Korai, de nem hajnali kelés
Szeretem, ha hosszú a nap, és ha reggel van egy kis időm nyugodtan végiggondolni a terveimet, pozitívan tekinteni az előttem álló feladatokra a rohanás helyett.
Reggeli
Nekem fontos, hogy reggel vegyek magamhoz közepes mennyiségű, jó minőségű táplálékot, de tudom, hogy vannak, akiknek pont az válik be, ha 12 előtt maximum turmixot isznak.
A telefonomat csak akkor nyitom meg, amikor már teljesen elkészülődtem.
Ez a legnehezebb, sajnos sokszor nem tartom be. Szerencsére a közösségi média felületekre csak akkor lépek be, ha van ott üzenet vagy értesítés, feleslegesen nem pörgetem, de ezzel sem jó kezdeni.
Énidő
Sokat segít, ha szánok magamra 10 percet csendben- jegyzetelek, meditálok, ülök egy forró itallal a kezemben, elolvasok pár oldalt az aktuális könyvemből, levegőzök egyet.
Meghatározott sorrendben teszem a dolgokat
Minden nap ugyanabban a sorrendben haladok.
Maximum egy szundi gomb van
Nem nyomogatom a szundi gombot. Amikor ugyanis ezt tettem, rájöttem, mennyire fárasztó. Megébredek, és azzal a fejemben próbálok még pihenni, hogy 10 percem van rá. Éppen visszaaludnék, és újra szól. Majd újra és újra. Ez annyira fárasztó a szervezetnek, hogy akkor jobb 20 perccel későbbre állítani az ébresztőt, de elsőre felkelni, mert akkor az a 20 perc valódi pihenés lesz, nem egy „úristen, nem akarok felkelni, jaj de fáradt vagyok, miért nem alhatok tovább, stb.” napindítás.
Ebben a bejegyzésben most ennyit osztok meg, különben félek, túl hosszúra nyúlna, de mivel rengeteget tudnék még írni ezekről és ezek fontosságáról, így várhatóan ezzel a témával még vissza fogok térni.
Addig pedig szívesen fogadok kérdéseket, tapasztalatokat üzenetben.