Mindig nagy lelkesedéssel tölt el, amikor valaki őszintén megosztja velem, hogy változtatni szeretne a szexuális életén, hogy úgy érzi, valami nem az igazi, valami lehetne jobb vagy más. Azért villanyoz fel az ilyesfajta megosztás, mert egyrészről egykori önmagamra ismerek, másrészről pedig azt látom, hogy alapvetően sötétben tapogatózás ez az egész szexualitás téma, amit viszont nagy macsósággal, szexiséggel, mímelt önbizalommal próbálunk palástolni. Ami nem tudatos megtévesztés, hanem inkább kompenzáció, amire a legtöbb embernek nincs is rálátása.
Ami a legfőbb nehézség, és a legnagyobb kihívás ezen az úton, legalábbis az én tapasztalatom szerint, az az, hogy ne a fejünkből éljünk. Ennek első ugródeszkája a felismerés, a beismerés, aztán pedig annak gyakorlása, hogy a testünkbe érkezzünk. Mire is gondolok?
Alapvetően manapság nagyon könnyen elérhető a szex, sőt nagyon sok indirekt inger is ér bennünket. Például a csábító reklámok, a nyomtatványok, az instacelebek egy rétege, a pár kattintásra lévő pornófilmek, stb. De ha konkrét együttlétre vágyunk, akkor sem kell túl sokat tenni, erre is megvannak a megfelelő társkereső alkalmazások, lehetőségek bulikban vagy akár egy-egy már kipróbált és könnyen kapható partner. Azonban ezek a megoldások, bár ösztönkielégítésre tökéletesek lehetnek, de érzelmileg nem töltenek. Sőt.
Számomra nagy áttörés és új élmény volt, amikor felfedeztem, hogy a szeretkezés után sokkal energikusabb, életteltelibb vagyok. Mielőtt ugyanis eljött volna ennek a tapasztalata, addig nagyobb részt azt éltem meg, ami amúgy általánosságban teljesen elfogadott: szex után fáradt voltam, lemerültem. Úgy éreztem, teljesen fel voltam spanolva, jó volt az együttlét, megvolt az orgazmus, és onnantól mélyrepülés. Nem is esett jól, vagy csak nagyon rövid ideig, ha a partnerem az én orgazmusom után még folytatni akarta az együttlétet. Amikor pedig vége volt, addigra elszállt minden izgalmam, jött a rövid összeölelkezés, miközben már jártak a különböző típusú gondolataim, mint például: “Vajon őbenne most mi zajlik?”, “Mennyi lehet az idő?”, “Ezt ,ezt meg ezt el kell intéznem”, stb. Nyilván a partnertől is függöt, mik voltak az aktuális gondolatmeneteim az adott aktus után. Aztán zuhany, öltözködés és ment tovább minden. Ez persze egy sablon, ami ilyen vagy olyan irányba változott helyzetenként, partnerenként, a kapcsolat aktuális hulláma szerint, de a váz nagyjából ez volt.
Ez volt az az alapműködés, ahol azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Természetesen voltak olyan együttléteim is (ha szerelmes voltam), ahol megéreztem valami mélyebb kapcsolódást, mint a fent említett sablonban, ott megcsillant néha valami, de azok is inkább abban erősítettek, hogy ez még mindig nem az, amire igazán vágyom. Imádtam a szexet, rengeteg dolgot kipróbáltam benne, és tudtam, hogy nem oké az, hogy az ilyen szenvedélyes, felpörgött állapotot egy szeretkezés csak úgy kidurrantson, mint egy tű a lufit. Pedig tulajdonképpen ez történt. Ezek a vad energiák egyszerűen elfolytak a szeretkezések alkalmával. Ezért jött a kimerültség, sőt egyes esetekben a lehangoltság, a bizonytalanság magamban és/vagy a partneremben.
És aztán ahogy elkezdtem járni az utamat, felfedezni, hogy is van bennem ez az egész, rájöttem, hogy érdemes követni ezt a belső hangot, ezt a megérzést, hogy ennek nem így kell lennie! Mert tényleg nem így kell lennie!
Mert a szeretkezés lehet egy utazás. Utazás önmagunka és a másikba. Az eggyé olvadás, a kiegyenlítődés, a tiszta szándékú, őszinte vágyakkal átitatott, szerelmen alapuló energiacsere, ami mindkét felet feltölti. Ami olykor mindkét félben új kapukat tárhat fel, ahol megmutathatják magukat örömök, vágyak, de akár félelmek, szorongások is.
A szeretkezés misztériummá emelkedhet, az önismereti út fontos részévé válhat. Enélkül pedig nincs intimitás, nincs kapcsolódás, nem csak a másikkal, de saját magunkkal sem. Addig csak a fejünkben élünk, a fantáziánkat követjük, a látványra izgulunk, a kielégülést, az energialeadást keressük, de ezzel nem teszünk mást, mint kihasználjuk a magunk és a másik testét és lelkét, kizsigereljük egymást és elvesztegetjük az értékes, kreatív energiáinkat. De tény, hogy ezt meg kell tanulni, fel kell fedezni.
Így arra invitállak, merd feltenni magadnak a következő kérdéseket és válaszolj rájuk őszintén! Te hogyan éled meg a szexet? Mit érzel utána? Mit keresel és mit találsz benne? Ki tudod fejezni a vágyaidat? Egyáltalán tisztában vagy az igaz vágyaiddal? Számodra miből áll egy szeretkezés menete? Letöltődsz vagy feltöltődsz szeretkezés után?
Ne feledd, az első lépés, hogy felismerd, hol is tartasz a szexuális életedben, mert amíg nincs meg a talaj, amiről elrugaszkodhatnál, kiindulhatnál, addig hiába próbálsz ugrani. Így tehát az őszinteség az, ami első lépésben a legnagyobb kincsed lehet.
Folyt. köv.
Ha úgy érzed, szeretnéd, hogy segítselek ezen az úton, személyes tanácsadára itt tudsz jelentkezni.