Vérben hálni
Tapasztalatom szerint a menstruáció alatti szexhez háromféleképpen állunk.
Vannak, akik teljesen elzárkóznak, aminek talán a leggyakoribb oka, hogy tisztátalannak, sőt kifejezetten undorítónak tartják, hogy ebben az állapotban megnyíljanak a párjuknak/ebben az állapotban lássák a párjukat. Vagy azt, hogy mindent összevérezzenek. Ritkán, de az is előfordul, hogy nőknél fájdalmat vagy érzékenységet okoz ilyenkor az együttlét.
A másik tábor, akiket semmiben nem befolyásol a vérzés, nagyjából minden ugyanúgy zajlik, mint a többi együttlét során. A harmadik verzió pedig, hogy ekkor a legélvezetesebb, legerőteljesebb, legvarázslatosabb élmény a szeretkezés.
Talán egyre kevésbé, de még mindig titkolni való, ha éppen menstruálunk. Ritkán beszélgetünk a vérünkről, a ciklusunkról, mert illetlen, ízléstelen.
Ha tesszük, akkor is inkább negatív felhanggal. Olyan nevekkel illetjük, mint havi baj, női gondok és olyan asszociációink vannak róla, mint görcs, fájdalom, kényelmetlenség. Ha egy nő érzékeny, azonnal rásütik, hogy biztosan megjött Piroska. Sok anya sajnálja az először menstruáló lányát, hogy attól kezdve neki is minden hónapban át kell élnie a kínokat, és több tevékenység felszabadult élvezetétől esik majd el azokon a bizonyos napokon.
Több kultúrában a nők tisztátalannak számítanak ilyenkor. A menstruáló nő ugyanis egész évi terméseket tehet tönkre, mérgezetté teheti az ivóvizeket, rontást hozhat a családjára. A vérben a gonosz, az ördög lakik. Az a férfi, aki vérző nővel hál, démonokat nemz, hatalmas büntetésre számíthat, de akár meg is halhat. A VII. században nem vehették fel az oltári szentséget az éppen menstruáló nők, később pedig már a templomot sem látogathatták.
Ha jobban megnézzük ezeket az elgondolásokat, látható, hogy valójában hatalmas erőt tulajdonítottak a vérnek és így közvetetten a nőknek, melyre a patriarchális társadalom az elnyomással reagált.
És ma már hiába nem félünk démonoktól (a mi kultúránkban legalábbis), a stigma mégis megmaradt.
Szerencsére azonban több teremtésmítoszban is találkozhatunk a vér erejével, pozitív aspektusával. Káli, a halál és újjászületés hindu istennője például elhívta az isteneket, hogy fürdőzzenek méhének vérében, akik ezáltal részesültek örök áldásban. De az egyiptomi, a perzsa, a germán, a skandináv mitológia is bővelkedik azokban a történetekben, amikor istenek, hősök fürdenek a menstruációs vérben vagy megisszák azt, így szerezve erőt, így jutva akár a megvilágosodáshoz.
Valójában a menstruáció ideje alatt lehetőségünk nyílik még erősebben kapcsolódni önmagunkhoz és a belső folyamatainkhoz. Ehhez azonban érdemes lecsendesedni, azaz a testünk nem hiába jelez akár fáradékonysággal ilyenkor. Sokkal intuitívabbak vagyunk, könnyebben hozzáférhetünk a belső tartalmainkhoz, ami persze hozhat nehézségeket is a felszínre.
Mindenesetre érdemes ennek teret adni, elvonulni, befele fordulni, meditálni. Hagyni, hogy dolgozzanak a folyamatok, ahelyett, hogy megpróbálunk tudomást sem venni a vérzésről vagy hogy azt hajtogatnánk, mennyivel egyszerűbb a férfiaknak.
A menstruációs vér szimbolizálja a termékenységet, a „jövő lelkét rejti magában.” Tartalmazza azt a petesejtet, ami bár spermium által nem megtermékenyített, azt a hatalmas potenciált, ami egy új élet létrehozásához kell, akkor is magában hordozza.
Nem csoda hát, hogy bizonyos időkben varázserőt tulajdonítottak neki, és a mai napig többféle rituálé létezik ennek a teremtőerőnek a felhasználására.
Tapasztalatom szerint, azok a nők, akik ezzel elkezdenek foglalkozni, akik elmélyednek ebben a misztériumban, csodás utazásba kezdenek, és jóformán elképzelhetetlenné válik például, hogy vérüket a kukába dobják.
A menstruáció napjai átváltanak a kínlódásból egy bensőséges időszakká, amikor eldönthető, hogy a következő ciklust minek a megvalósítására, minek a megteremtésére szánjuk.
Hogy a teremtőerőt, ami a vérben van, mibe szeretnénk beletenni, ahelyett, hogy kidobnánk. És ennek megfelelően a szex is változik. Ha ugyanis egy kiemelt, szent időszaknak élem meg a vérzést, ahol erősen kapcsolódom magammal (és a női felmenőimmel), intuitív és érzékeny vagyok, és tisztában vagyok azzal, hogy milyen energia birtokában állok éppen, akkor arra is igényem lesz, hogy a partneremnek hasonló legyen a hozzáállása. Hogy tisztában legyen azzal, mi történik, mi történhet köztünk, ha beengedem őt ebbe a folyamatba. Azáltal ugyanis, hogy ő is adja a maga teremtő erejét az ondón keresztül, bármilyen közös intenciónak élet adható. Ezzel a szeretkezés szentté és mágikussá válik, ahol fontos, hogy bölcsen, tiszta szándékkal, szívből jövően és önmagunkhoz hűen fogalmazzuk meg a vágyainkat.
Érdemes először megismerni a saját ciklusunkat, felfedezni annak erejét.
Megfigyelni, hogy mi történik bennünk testi és lelki szinten egyaránt.
Megfelelően gondoskodni a testünkről (mozgás, táplálkozás, pihenés) és elménkről (jóga, meditáció).
Figyelhetjük az álmainkat, az érzéseinket, a reakcióinkat.
Felkészülhetünk arra, mivel is szeretnénk foglalkozni a következő huszonnyolc napban, mire tesszük a fókuszt, mely életterületen szeretnénk mélyebbre ásni. A ciklus első napján pedig erre fókuszálva a magunk rituáléját végigcsinálni.
Ha ebben van már tapasztalatunk, stabilitásunk, akkor érdemes csak továbblépni, bevonni, beavatni a partnerünket.