Bárki tarthat álmodozónak, idealistának vagy naívnak, én mégis mélyen hiszek abban, hogy bármi lehetséges ezen a világon.
Hogy eljuthatunk azokra a helyekre, azokba az állapotokba, ahova vágyunk. És persze az optimizmusom ellenére vannak olyan időszakok, amikor reménytelenül kilátástalannak találok egy-egy helyzetet, hiszen előfordul, hogy bizonyos vágyak beteljesületlenek maradnak. Hogy bizonyos helyzetek nem abba az irányba fordulnak, amire számítok vagy amit szeretnék. Hogy összeomlanak tervek, fantáziák, jövőképek, kapcsolatok.
Ezeknek a nehéz érzéseknek érdemes megadni a teret és az időt. De aztán jön egy fordulópont, jó esetben nem túl korán, nem túl későn, amikor ideje továbblépni, újratervezni, újraépülni. Hogy ez mikor van, nyilván függ a helyzettől, de aki kapcsolatban van az intuíciójával, a belső vezetettségével, az tudni fogja, érzi ezt a pillanatot.
Először is nézzük, hogy mit tudunk kezdeni a vágyakkal.
Érdemes elsőként feltenni a kérdést, mennyire is reális az adott vágy. Ebben én elég megengedő vagyok, mert szerintem az, ami belülről hajt, ami utat akar törni magának, az a megvalósulás útjára léphet anélkül, hogy az eszünkkel az adott pillanatban fel tudnánk fogni, hogy hogyan. Sőt, ebben az esetben az analizálás sokszor inkább csak gátol. Ehelyett érdemes cselekedni. Nem kell az egész utat belátni, elég egyszerre egy lépést tenni, és figyelni, hogy ennek hatására milyen újabb lehetőségek nyílnak a haladásra. De a mozdulat, a cselekvés szükséges. Az álmodozás fontos, viszont nem elég.
Valamint érdesem kicsit elidőzni afölött a kérdés fölött, hogy milyen pozitív változás történne az életünkben, ha az adott vágy teljesülne. Ezt azért jó megvizsgálni, mert kiderülhet, hogy az adott dolog más úton is elérhető.
De mi történik a beteljesületlen vágyakkal? Mit lehet velük kezdeni?
Természetesen nem tudunk minden vágyat megvalósítani, lesznek kisebb vagy nagyobb, sőt hatalmas veszteségeink is. Azonban ezek által is tanulhatunk magunkról. Javaslom, hogy ha fel tudsz most idézni beteljesületlen vágyat, akkor tedd meg, és válaszold meg magadban, vagy akár egy papírra lejegyezve (utóbbit javaslom!) a következő kérdéseket.
Mit nyertél volna, ha teljesül a vágyad?
Gondold végig, hogy mit is adott volna az életedhez, hozzád, ha beteljesül!
Ezt a célt, hogyan tudod más úton is elérni?
Lehet, hogy az, amit hozzáadott volna az életedhez a beteljesülés, az ott rejlik valamilyen más lehetőségben is, valószínűleg nem ugyanúgy, de engedd el a kreatív fantáziád és engedd meg magadnak a flexibilitást is.
Mit nyertél azzal, hogy nem teljesült a vágyad?
A kedvenc kérdésem! Sokkoló tud lenni. Hirtelen talán dühöt keltő, hisz milyen abszurd. Pedig a tapasztalatom, hogy ebben lehet a legtöbb kincset találni, mert felbukkanhatnak olyan minták, félelmek, amikkel magunkat gáncsoljuk el, valószínűleg nem most először.
Milyen új vágy segíthet abban, hogy a beteljesületlent kompenzálja?
Jót tesz, ha tudjuk, hogy ha azt a valamit nem is értük el, de van lehetőségünk tenni magunkért, valamilyen más módon előrevinni az életünket. Segít abban is, hogy ne a múlt mocsarába ragadjunk, hanem a destruktív gondolatok helyett konstruktív üzemmódba kapcsoljunk ismét.
+1 kérdés: Biztos, hogy az eredeti vágy már nem beteljesíthető?
Veszélyes kérdés, mert segíthet abban, hogy a magunk labirintusában ragadjunk, ugyanakkor előfordul, hogy nem vesszük észre, hogy korán lemondtunk valamiről, ahol még valójában nyitva van az ajtó.
Ha ezeket leírtad, csak hagyd a fenti kérdéseket dolgozni magadban, mert lehet, hogy egy-egy válasz vagy ötlet órák, napok, hetek múlva jut majd az eszedbe.