Öt párkapcsolati helyzet, amiről azt hiszed, baj van, pedig nem

feb 10, 2021 | párkapcsolat, pszichológia

Bár azt általában tudjuk, hogy a szerelem változik, azzal kevésbé vagyunk tisztában, hogy hogyan.

A szerelemről ugyanis legtöbbünknek egy kapcsolat elejének intenzitása, az ismerkedés varázsa, az újdonság, a kíváncsiság, a kezdeti érzelemvilág jut az eszébe.

Aztán ha ez elkezd változni, sokszor megijedünk, biztosra vesszük, hogy rossz irányba kezdtünk haladni. Pedig lehet, hogy teljesen normális az, ami történik.

Nézzünk pár példát, ami sokak számára annak a jele lehet, hogy gond van a kapcsolatban, pedig valójában teljesen egészséges reakciók, gondolatok, vágyak!

1. Ha külön töltünk időt, akár hosszabbat is!

Sokkal inkább egészséges az, ha vannak külön programjaink, ha igényünk van a külön töltött időre (akár másokkal, akár egyedül), mint az, ha állandóan együtt vagyunk, és arra törekszünk, hogy a lehető legtöbb tevékenységünk közös legyen vagy közös térben történjen. Utóbbi esetben általában sokkal több a bizalmatlanság a felszín alatt, hisz amíg a párom velem van, addig láthatom szinte minden lépését, direkt vagy indirekt módon kontrollálhatom őt, sőt, magamat is. Egy bizalomra épült, stabil kapcsolatba pedig belefér a külön töltött órákon túl a külön töltött 1-2 hét vagy akár hónap is.

2. Ha máshoz is vonzódunk.

Bármennyire is nehéz szembenézni a ténnyel, akkor is az a helyzet, hogy egy hosszútávú kapcsolatban fel fog bukkanni az a szituáció, amikor valaki más is vonzóvá válik. Az már egy más kérdés, hogy ez a vonzalom milyen mértékű, és főleg, hogy mit kezdünk vele. Mennyit engedünk meg magunknak ebből az érzésből, mennyire vonjuk be illetve mennyire vonható be a partnerünk ebbe az élményvilágba. Nehéz kérdéseket és mélyen lévő félelmeket érint általában, amikor ebben találjuk magunkat, de akármennyire is szeretnénk elkerülni, általában megtörténik. Az, hogy tartjuk-e magunkat a párkapcsolatunk kereteihez vagy áthágjuk azokat, az már egy következő kérdés.

3. Konfliktusok megoldatlanul hagyása.

Vannak olyan nézeteltérések, olyan egyet nem értések, amikben próbálhatunk közös platformot keresni, de nem valószínű, hogy megtaláljuk. Persze az sem megoldás, ha minden konfliktushelyzetből ezáltal vonjuk ki magunkat. De érdemes elfogadni, hogy különbözőek vagyunk, amiből következik, hogy vannak véleménykülönbségek is.

Ha két ember képes békében maradni egymással, sőt szeretni egymást úgy, hogy más az álláspontjuk, az sokkal inkább az érettség jele, mintsem az, amikor egymást gyűrve próbálja valaki lenyomni a másik torkán a maga igazát.

4. A szakítás, válás, lezárás gondolata.

Teljesen normális, ha egy nehezebb időszakban, egy problémás periódusban megfordul a fejünkben a szétválás lehetősége. Ez még nem jelenti, hogy a kapcsolatnak vége. Ez annyit jelent, hogy éppen tehetetlennek érezzük magunkat, elegünk van. De nem biztos, hogy a partnerünkből, hanem magából a helyzetből. Ezt pedig fontos szeparálni. Illetve arra érdemes figyelni, hogy ha megfordul ilyen a fejünkben, azt közöljük-e a párunkkal. Csúnya játszma indulhat ugyanis abból, ha időről-időre azzal „fenyegetjük egymást”, hogy bennünk épp csak egy hajszálon múlik a kapcsolat léte. Ez ugyanis borzalmas stresszt okoz.

5. A partnerünk hibáinak elfogadása.

Az, hogy elfogadom a másik hibáit, nem azt jelenti, hogy megalkuszok, hanem azt, hogy a realitás talaján vagyok. Egyrészt azért, mert nem idealizálom, azaz nem állítom azt, hogy ő tökéletes, hibátlan, maga a tökély, másrészt azért, mert feltehetően tisztában vagyok azzal, hogy mindenkinek vannak nehezebben tolerálható részei. Beleértve magamat is. Sokkal fontosabb, hogy ezekhez megértéssel és türelemmel tudjunk viszonyulni, mintsem, hogy elhazudjuk a létezésüket vagy megpróbáljuk átalakítani a másikat. Abban az esetben nem igaz mindez, ha a másik bánt, bántalmaz. Ott nem élhetünk a megértéssel és a türelemmel. Onnan el kell menni!