Ismerős az az érzés, hogy tornyosulnak a fejed fölött a teendők, a döntések, a határidők, és azt érzed, elvesztél, robotként próbálod utolérni magad, miközben félsz, nem tudod befejezni, elérni, megoldani?
Ez megjelenhez akár hétköznapi heyzetekben- munkahelyi projektek, otthoni tevékenységek- akár az élet nagy kérdéseiben- házasság, gyermekvállalás, válás.
Valójában azonban sosem az idő kevés, hanem a hozzáállás, a helyzet felmérése és tervezése, a halogatás, a beleállás hiánya a gond.
Például lehetséges, hogy túlvállalod magad, és azért érzed úgy, hogy nincs elég idő. Ebben az esetben érdemes elgondolkodni rajta, hogy miért olyan fontos számodra, hogy mindig elfoglalt legyél. Mi az ára annak, hogy teleírod a naptárad, és mi a nyereséged? Például, mi az a fontos dolog, amire nem marad időd, amit a teendők által ki tudsz kerülni? Lehet, hogy épp saját magad.
Lehet, hogy egyáltalán nem vállalod túl magad, sőt, még tudnál valamit megvalósítani a vágyaidból, álamidból, hobbidból, de nem jól osztod be a feladataidat.
Abban kicsit sem hiszek, hogy feszesre kellene húzni a naptárt, és kizárólag a hatékonyság oltárán áldozva kellene szervezni az életünket. A flexibilitás elengedhetetlen a kreativitáshoz, ami nélkül pedig gyorsan kiégünk. Nem robotok vagyunk, ezt mindig fontos szem előtt tartani! Ugyanakkor fontos a fókuszáltság, a tevékenységeinkbe való belemerülés. Ennek egyik alapja pedig a kizárólagosság.
Kizárólagosság alatt azt értem, hogy egy kijelölt időben lehetőleg egy dologgal foglalkozzunk. Miért fontos ez?
Egyrészt azért, mert rengeteg energiát és időt veszítünk azzal, amikor áthelyezzük a figyelmünket. Mondok egy példát. Éppen valamin dolgozol a gépeden, kezdesz belemerülni, amikor felvillan a telefonodon egy üzenet vagy értesítés. Oda pillantasz, még akár meg is nyitod, elolvasod, talán válaszolsz. Majd visszatérsz a munkához. Pár pillanatnyi kiesésnek tűnik csupán, azonban a valóság nem ez. Kizökkentél, mást csináltál, és vissza kell kapcsolódnod. Vizsgálatok szerint, ha egy helyett, ahova 100% figyelmet tudsz helyezni, kettő dolgot csinálsz, akkor egy feladatra már csak 40%-od marad, ugyanis arra a momentumra, amikor egyikről áttérsz a másikra 20%-t fecsérelsz. Ezzel a fő gond, hogy legtöbbször felesleges dologra pazarlod, mint például egy értesítés ellenőrzése.
Mindenkinek van a nap során egy különösen hatékony periódusa.
Van, aki kora reggel van elemében, van, aki inkább délután, és vannak az éjszakai baglyok, akiknek késő este jönnek a legjobb ötletei. Érdemes felfedezni, hogy te a napnak mely szakaszában vagy a legélesebb, és oda tenni a kihívásos feladatokat, azokat, amiket legszívesebben halogatnál. Ne hagyd, hogy bárki vagy bármi betolakodjon ebbe a értékes időintervallumba.
Előfordulhat továbbá, hogy megszokjuk ezt a szétforgácsolt működést, egyre sűrűbben éljük meg, hogy nem vagyunk elég hatékonyak, ügyesek, ami elkezdni aláásni a motivációt is. Nincs kedvünk leülni még az amúgy élvezetes feladatok mellé sem, mert az is elveszíti ezt a minőségét a megnövekedett stressz miatt. Nehézzé válik kitartani, azon kaphatjuk magunkat, hogy a feladat mellett ülve tíz hosszú perce nem történik semmi, nem haladunk egy betűt se, amitől idegesek leszünk, ezért feladjuk. Miközben normális, hogy így történik, hisz át kell állni, rá kell hangolódni, az agyunknak össze kell szednie magát. És az is lehet, hogy újra kell tanulnia, hogy milyen például 40 percen keresztül egyetlen dolgot, fókuszáltan csinálni anélkül, hogy beengednénk a külső zavaró tényezőket.
Érdemes végiggondolni, te hogyan működsz, mennyire forgácsolod szét a figyelmed. Ha nagyon, akkor próbáld ki, hogy jobban strukturálod a napod a fenti szempontok szerint.
