Tapasztalatom szerint, legtöbbünk arra a kérdésre, hogy mi a legfontosabb dolog egy párkapcsolatban, mi az, amire tényleg építeni lehet, a következőt válaszolja: bizalom. Vagy legalábbis szerepel a felsorolásunkban. De mit jelent ez a bizalom?
Talán veled is előfordult már vagy esetleg fel tudsz idézni egy filmjelenetet, amiben a pár egyik tagja könnyes szemmel, teljes elkeseredéssel azt mondja:
„Pedig én bíztam benned”.
Ez általában a kapcsolat egy olyan pontján hangzik el, ahol az egyik fél nagy fájdalmat okozott a másiknak, sokszor a kapcsolat kereteinek áthágása, megsértése által.
Ezek a pillanatok rendkívül nehezek, és sokszor választóvíz egy kapcsolatban. Sajnos, ha az ilyen nehéz pillanatok akár kapcsolatról-kapcsolatra ismétlődnek, akkor ezen ismétlődő tapasztalatunk által az a hit erősödik meg, hogy az emberek megbízhatatlanok, a mai világban már nem létezik normális kapcsolat stb. Fontos, hogy ha ezekkel a hiedelmekkel lépünk aztán újra bele egy párkapcsolatba, akkor önbeteljesítő jóslatként is működésbe lépnek, és valójában a kapcsolat első pillanatától ott rejlik a csalódás és a fájdalom ismételt megélése, hisz a társamnak mindig azt az alaptézist kellene megdöntenie, hogy ő (illetve az emberek/a férfiak/a nők) megbízhatatlanok.
Ez pedig lehetetlen, mert biztos, hogy valamilyen módon meg fog botlani, fent fog akadni a szűrőn, amikor is bennem belobban az összes ahhoz kapcsolódó düh, hogy „Én tudtam!”. Azaz a korábbi tapasztalataimhoz köthető, fel nem dolgozott fájdalom. Így pedig sokkal intenzívebb reakciót adok, mint ahogy azt a helyzet kívánná, sőt, annyira kiélezett lehetek a sérülésveszélyre, hogy olyan mozzanatot is megbízhatatlanságnak címkézek, ami mögött semmi ilyesmi nincs. Röviden így írható le, hogyan visszük egyik kapcsolatból a másikba ugyanazt a mélyen húzódó, belső dinamikát. Az új kapcsolat kezdeti reménye és lángolása elfedi ezeket a bizonytalanságokat, és így elhisszük magunkról, hogy a szenvedésünk kizárólagos forrásai az exeink voltak.
De vizsgáljuk meg, mi is a bizalom!
Ha a bizalmat attól várom, hogy a másik megígéri nekem, hogy soha nem fog fájdalmat okozni, akkor biztosan bizalomvesztett leszek, ez ugyanis egy lehetetlen küldetés. Egy élő kapcsolatban biztos, hogy meg fogjuk bántani egymást. A bizalom pedig az, hogy abban az esetben, ha ezt megtesszük egymással, akkor azt együtt meg is oldjuk.
Hogyan? Úgy, hogy kimutatjuk az érzéseinket, és kapcsolódunk.
Kimutatjuk a bűntudatot, felismerjük, ha arrogánsan, öntelten viselkedtünk, tudunk bocsánatot kérni. Képesek vagyunk beismerni az esendőségünket, a sérülékenységünket, és felelősséget tudunk vállalni a saját sebeinkért, és nem a másikat hibáztatjuk, dobjuk vissza állandóan a labdát, hogy „Te bezzeg”.
És mindezt nem csupán azért tesszük, mert megtanultuk, hogy így kell, és mert eldöntöttük egyszer, hogy mi együtt maradunk.
Az egyszeri nagy szavak nem építenek bizalmat, ezt ugyanis bárki meg tudja tenni. A bizalom a mindennapi cselekvések által, a mindennapokban kialakított állandóság révén alakul ki.
Hogy tudom, hogy minden nap küld egy üzenetet a kedvesem, hogy felhívjuk egymást egy megszokott időpontban, hogy minden hétvégén elkirándulunk valahova, hogy letesszük a telefont a kezünkből, amikor a másik épp megoszt velünk valamit, hogy tudjuk, ha bajban vagyunk, a másikat elérjük, és azt is tudjuk, hogy ha meghúzzuk a határainkat, azt a másik tiszteletben fogja tartani.