A mostani időszakban sokat mérlegelek. A tavalyi évre volt egy kitűzött célom, amit sikerült is elérnem, ebből adódóan viszont történik bennem egy számvetés: merre tovább? Elkezdtem végiggondolni, hogy mik a vágyaim, mik azok a dolgok, amikről fantáziálni szoktam, ahogy gyerekként elképzeltem a felnőtt életemet. És bár alapvetően megvan az irány, és nagyon lelkes és motivált is vagyok, természetesen bennem is dolgoznak kérdések és félelmek. Mivel ez mindannyiunk számára ismerős, ráadásul gyakori helyzet, így most szeretnék megosztani olyan nézőpontot illetve módszert, ami nekem segíteni szokott.
Nincs jó döntés és rossz döntés – döntés van
Ha nagyon stresszelni kezdek egy döntés kapcsán, akkor figyelmeztetem magam, hogy tegyem félre a jó döntés vs. rossz döntés koncepcióját. Amikor ilyen helyzetben találjuk magunkat, érdemes elkezdeni mélyebben vizsgálódni, hogy mi is történik. Valószínűleg azzal fogunk szembesülni, hogy félelmetes a felelősségvállalás. Egyrészt arról a felelősségről van szó, hogy ha valamelyik utat választjuk, akkor már nem az egyhelyben toporgás, a gondolkodás és analizálás biztonságos fázisa van, hanem a cselekvésé, a kockázaté, a folyamat iránti elköteleződésé. A másik része ennek a felelősségnek, hogy utólag szembesülünk a választásunk eredményével, és megeshet, hogy a megbánással, az elégedetlenséggel találkozunk, hogy felmerül, hogy a másik döntés jobb lett volna. Az érzéseket pedig cipelni kell, akár pozitívnak, akár negatívnak éljük meg őket.
A nehézség tehát általában nem magában a döntési helyzetben van, hanem bennünk. Ha viszont ezt felismerjük, akkor feltehető a kérdés: szeretnék felnőttként viselkedni, vállalva az érzések teljes skáláját, kiállva magamért, akkor is, ha hibázok vagy maradok a kiszolgáltatott gyermeki üzemmódban, a körülményekre fogva a saját sorsom alakulását? Fontos felismerni, hogy az is egy döntés, ha az utóbbit választom, úgyhogy másra mutogatni egyik esetben sem ér.
Ugorj az időben!
Ennek többféle verziója is van, most egyet osztok meg belőlük. Erre a feladatra érdemes egy kicsit ráhangolódni, például előtte mozogni, meditálni, vagy csak inni egy forró italt és mellé lágy zenét kapcsolni.
A lényeg, hogy ne a mindennapi pörgésben vagy idegeskedésben legyünk.
Hunyd le a szemed, és kezdd el elképzelni magadat olyan idősként, amilyen lenni szeretnél. Figyeld meg, hogy nézel ki, milyen a bőröd, milyen a hajad, milyen ruhát viselsz, mit csinálsz éppen, és hol vagy pontosan. Milyenek a körülményeid, kik vesznek körbe, hogy telnek a mindennapok. Éld bele magad annyira, amennyire csak tudod! Ha pedig már körbenéztél az idős éveid adott pillanatában, akkor nézz vissza, hogyan teltek az elmúlt esztendők, hogyan jutottál oda, ahol vagy. Figyeld meg, hogy onnan visszanézve hogyan döntöttél, illetve, hogy mennyire volt igazából fontos az a döntés az életed alakulását tekintve. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az adott pillanatban sokkal nagyobbnak értékeljük a helyzet súlyát, mint amekkora kihatással az valójában van az életünk alakulására.
Bízz az időzítésben!
Bár fontos, hogy nyakon csípjük magunkat, ha halogatunk, ugyanakkor érdemes feltenni a kérdést, hogy az adott döntésnek valóban eljött-e már az ideje. Szeretem erre azt a példát hozni, hogy egy kereszteződésről sem döntünk hosszú kilométerekkel korábban, azonban ha odaérünk az elágazáshoz, egy ponton valamerre biztosan el fogjuk húzni a kormányt, és nem hajtunk bele az árokba azért, mert nem tudtunk dönteni. És sokszor visszafordulásra is adódik lehetőség.