Gyógyító együttlét
Sokszor hallom azt, hogy azért nem kielégítő a szexuális élet, mert nem megfelelőek a körülmények…
Például csak este lenne rá idő, de mire mindenki végez a maga teendőivel, nem marad energia az összebújásra. Azért nem, mert éppen nem jó a helyszín, meghallja a gyerek, a szomszéd, valamelyik fél kimerült, szomorú, nem elég fit, máson jár az agya és így tovább.
Zavar akkor áll be, amikor megkérdezem: ezeket a kifogásokat mikor szándékozik letenni vagy megkérdőjelezni? Merthogy hosszútávon ezek nem okai a nem szeretkezésnek, hanem kibúvói az együttlétnek.
Amennyiben belekerültünk ebbe az örvénybe, jó, ha minél hamarabb észrevesszük, és megpróbálunk akár segítséggel is mögé nézni, változtatni rajta. Ugyanis az, hogy mi a prioritás, rajtunk múlik. Ha fontosabb, hogy el legyen mosogatva, össze legyen pakolva vagy az utolsó három e-mail is kimenjen még aznap a fiókunkból, mint az, hogy a párunkkal egymásra figyeljünk, és szerelmeskedjünk, úgy nehéz kielégítő és jó szexuális életet élni. Miközben alapenergiánk a szexuális energia, tehát ehhez visszatérve tudunk magunkhoz is kapcsolódni és töltődni.
Másrészt pedig érdemes elkezdeni átalakítani a szexről alkotott elképzeléseinket.
Mivel nem tanították meg a szüleink, hogy mi is valójában a szexualitás, ugyanakkor az érzelemmentes pornón keresztül rengeteg hamis információval találkozunk, miközben az egész téma még mindig hatalmas tabunak számít, így valójában fogalmunk sincs az ebben rejlő gyógyító potenciálról.
Ennek pedig egyik alapja, hogy elfogadjuk: nincs mindig tökéletes partner, tökéletes helyszín, tökéletes lelkiállapot, tökéletes körülmény. Az egy szerencsés eset, ha ennek nagy része éppen megvalósul, de biztos, hogy ez nem lesz egy állandó állapot. Ha erre várunk, akkor hosszútávon soha nem lesz kielégítő szexuális életünk.
A másik, hogy merjük azt érezni, ami éppen felbukkan. Nem az a fárasztó, ha éppen nem vagyunk a topon, hanem az, ha megpróbálunk úgy tenni, mintha szuperül lennénk. Ha az a képünk, hogy a szeretkezéshez jól kell lenni, és mi éppen nem vagyunk, akkor még fáradtabbak és kimerültebbek leszünk, ha a valódi érzésünket félrerakva próbálunk kipipálni egy közepesen jó együttlétet, például megfelelésből vagy stresszlevezetés gyanánt. Ekkor ugyanis a test működhet, de önmagunktól mégis fényévnyi távolságra maradunk.
Viszont, ha megengedjük magunknak (és így a partnerünknek is), hogy bármilyen érzés előjöjjön az együttlét során, vagy utána, annak hatalmas ereje van.
Egy kicsit a keleti tanok segítségével magyarázva: úgy tartják, hogy a gerincünk tövénél szunnyad összetekeredve a kundalini kígyó, ami felébresztésre vár (például a jóga által). Ha ez megtörténik, akkor végigkúszik a gerinc mentén egészen a fejtetőig, aminek elérése egybeesik az önmagunkra ébredés pillanatával. A kundalini kígyó maga a szexuális energia, ami mindenkiben ott szunnyad, és ahogy elkezd felemelkedni, úgy egyre tudatosabbá válunk, egyre jobbá, intenzívebbé, egészségesebbé válik a szervezetünkben az energia áramlása. Ez azt is jelenti, hogy a testben elraktározott érzelmi blokkok áttörhetőek, felismerhetőek a szexuális energia által. Így, ha a motiváció tiszta, és képesek vagyunk jelen lenni, teret engedni bármilyen érzésnek, akkor a szeretkezés szétzúzhat régi mintákat, olyan falakat, amik addig eltakartak minket saját magunk és a világ elől. Persze ebben az esetben maga a nehéz érzés, ami az éppen aktuális állapotunkhoz kötődik, úgy, mint a düh és a harag, amik szintén a test alsó felében raktározódnak, a felszínre törnek az onnan induló szexuális energia által. De sokszor egymást váltják a különböző érzések, mint például először a harag, düh, aztán szomorúság, fájdalom, majd megkönnyebbülés és öröm.
Persze ijesztő lehet az elején, ha a párunk éppen kiabál, sír, párnát hajít a falhoz vagy bármilyen módon fájdalmat vagy dühöt fejez ki, majd ezek után esetleg még felszabadult nevetésben is tör ki, de ennek annyi az oka, hogy azt tanultuk meg, hogy a szeretkezéshez a nyögés tartozik.
És mi ebben a gyógyító? Egyrészt testi szinten, energetikailag a fent leírtak. Másrészt annak a megtapasztalása, hogy kifejezhetem magam, úgy, ahogy éppen vagyok, érzek. Ha pedig ezt teszem, akkor láthatóvá válok a másik számára maszkok nélkül. Nem csak a testemet, hanem ezzel párhuzamosan a lelkemet is lemeztelenítem.
Ennek lehetőséget nem az egyéjszakás kalandokban érdemes keresni, hanem egy olyan helyen, ahol a kapcsolat, a partner elbírja, megérti, hogy mi történik, jelen van, biztonságban érezzük magunkat, megbecsülve és szeretve. Nem feltétlenül kell szerelem, de a mély elfogadás, a nyitottság, a tisztelet és a szeretet szükséges.
Ha van ilyen partnerünk, még akkor is általában apró, és fontos lépések vezetnek el odáig, hogy ilyen szélsőséges érzelmet merjünk kifejezni szégyenérzet nélkül. Ilyen lépés például a megállás. Annak tudatosítása, amikor valamit inkább csak elviselünk, mintsem élvezünk. Amikor olyat csinál a partnerünk, úgy vagy ott érint meg, ahogy és ahol nem jó, túl erős vagy túl gyenge, olyat csinál, ami kizökkent, semleges vagy kellemetlen.
Tapasztalatom szerint, ilyenkor a legtöbben inkább tolerálják ezt az egy, kettő, pár pillanatot vagy percet, mintsem, hogy megakasszák a folyamatot, megsértsék a másikat. Az előbbi egyébként lehetetlen, mert a folyamat nem attól akad meg, hogy jelzem, valami nem kellemes a számomra, hanem pont attól, hogy nem kellemes, és ennek ellenére folytatódik. Hisz én kiesek a ritmusból, így onnantól vagy úgy csinálok, mintha még mindig jó lenne vagy ha szerencsém van, és nincs sok ilyen zökkenő, akkor vissza tudok kerülni az áramlásba. Viszont, ha nem, akkor egy megtanult forgatókönyvet követek, aminek a vége lehet orgazmus, de attól még az igazi élvezet, a valódi kielégülés messze marad.
A másik fél megsértése pedig egy külön téma, ami messzire vezet, így itt most annyit említenék csupán, hogy egy tiszta szándékú szerető nem akar úgy szeretkezni, hogy az a partnerének nem jó.
Tehát érdemes elkezdeni nemet mondani.
Nemet mondani saját magunknak abban a pillanatban, amikor elkezdenénk valami olyat elviselni, ami számunkra nem jó. Ezt kimondani vagy megmutatni a partnerünknek, és akár együtt megkeresni, hogy mi az, ami viszont örömet nyújt.