Sokan kezdünk bele valamilyen kihívásba az év elején, ami kapcsán aztán a motiváció a legtöbbször alábbhagy. De tényleg az elszántság hiányával van a gond?
Bár igaz, hogy sokaknál a motiváció hagy alább, ott keresendő a probléma, de nem mindenki esetében van ez így. Sokszor azt látom ugyanis, hogy az eltökéltség alapvetően megvan, de valamelyik fázisnál elakadás, eszköztelenség lép fel. Ez lehet már az elején, a célkitűzésnél, lehet a tervezés fázisában, de a kivitelezés, a cselekvés periódusa is kihívásos lehet. Nézzük sorban:
Célkitűzés:
Itt a legnagyobb gondok a következők szoktak lenni: a cél nem reális, túl távoli, kiforratlan, nem belülről fakad, hanem külső elvárásra épül.
Először is, a cél legyen közeli!
Fontos, hogy a célt és az álmot ne keverjük össze, hanem utóbbi elérését bontsuk részcélokra! Az álom általában valami olyan vágyat takar, ami távol van, nehezen elérhető, sokat kell érte tenni, várni, dolgozni.
Ha nagyon nagy dolgot tűzünk ki célul, az bár az elején motiváló és nagy erejű lehet, de amikor a munkás szakaszba érünk a megvalósításában, akkor könnyebben is adjuk fel, hisz még nem látjuk a végét, mi pedig máris kifáradtunk, túlterhelődtünk.
Ha ezt a pontot betartod, azaz közeli célokban gondolkodsz, akkor nagyobb az esélye annak is, hogy ezek reálisak lesznek. Hisz azzal jobban tisztában vagy, hogy egy nap alatt mit tudsz megcsinálni, mint azzal, hogy egy évbe mi fér bele.
A célt pontosan határozd meg!
Van az a mondás, ami szerint minden széljárás rossz annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Ennél pontosabban ezt nem tudnám megfogalmazni. Jó, ha flexibilisek vagyunk, és nyitottak a lehetséges irányváltásra, de tartsuk észben, hogy hova is megyünk!
A cél legyen belső!
Talán ez a legnehezebb, mert annyi zaj van a fejünkben, annyi elvárás súlya nehezedik ránk, hogy sokszor nem vagyunk tisztában vele, melyik motiváció, melyik vágy honnan és kitől ered. Ehhez elengedhetetlen az önismeret!
Tervezés:
Ha megfogalmaztunk egy célt, akkor fontos, hogy meg is tervezzük annak elérését, hisz nem valószínű, hogy magától az ölünkbe pottyan az eredmény. A tervezés miatt is fontos a fent említett szempont, azaz, hogy közeli célt válasszunk.
Kb. három hónapnyi időt tudunk reálisan belátni, így érdemes azt végiggondolni, mit szeretnénk három hónap múlva letenni az asztalra. Onnan pedig visszafele elindulva tervezzük meg, hogy melyik héten, melyik napon mit fogunk tenni az adott dologért.
Ezt akár be is írhatjuk a naptárba!
Fontos, hogy kis léptékben haladjunk.
Ha az a tervem, hogy minden hónapban elolvasok egy könyvet, azzal az a gond, hogy ha eddig nem tettem, akkor nagy az esélye, hogy a hónap huszadik napja körül kezdek azon stresszelni, hogy neki se álltam még. Ekkor viszont olyan nagy lehet már a nyomás, hogy ki se nyitom végül a művet, hanem áthelyezem a kezdést a következő hónap elejére. Érdemesebb tehát azt mondani, hogy minden nap 15 percet olvasásra szánok.
Kivitelezés:
Sokaknak ez a fázis a legnehezebb. A fentiek során ugyanis könnyű ábrándozni, gondolkodással húzni az időt, halogatni, finomítgatni a részleteken, elveszni a folyamatban.
De a megvalósításhoz elengedhetetlen a cselekvés!
Ha ezt a részt elkezdjük, az azt is jelenti, hogy elkezdünk elköteleződni a választott irány felé, ami egyúttal más irányok lezárását is jelenti. Hisz a rendelkezésemre álló időt és energiát beleteszem egy kiválasztott tevékenységbe, ami által más dolgokba nem tudok már fektetni, hisz nincs rá kapacitásom. Ilyen értelemben tehát lesz egy veszteségélményem is, különösen, ha több nagy célom és álmom is van, amikből adott ponton lehet, hogy választanom kell, és nem tudom mindegyiket manifesztálni.